-Nem is értem miért nem egyértelmű a válaszom.
-Akkor igen?
Mosolya egyrecsak szélésedik és szélesedik arcán.
-Igen.
Hezitálás nélkül válaszolok neki, ugyanis erre a kérdésre várok 12 éves korom óta. Örömében egy hatalmasat ugrik, lábait szétterpesztve majdhogynem teljesen letarolva a konyhát.
Aranyos örömmelteli hang árasztja el a helyiséget. Két lépéssel átszeli a konyhát, megragadja derakam, és egy hosszú édes csókkal ajándékoz meg.
Az egész napot együtt töltjük. Olyanok vagyunk mint a legtöbb átlagos, aranyos pár. Annál mégis többek.
Rapmon POV
A szombatunk további része vidáman, sőt meghitten telik. Holnap pakolunk, és beköltözünk a hotelünkbe.
Hétfőn Heeyoéknak megkezdődik a végzős évük, így semmi szabadidejük nem lesz. Azt igérték szakítnak ránk időt. Én csak szomorkásan mosolyogtam rájuk mert tudom; nem lesznek rá képesek a rengeteg tanulás mellett.
DJ még egy hétig itthon lesz, és amúgy is Szöulban lakik, szóval ha úgy vesszük J-Hope helyzete a legjobb.
Hee-Young POV
Az összes maradék bűntudatom is elszivárog amint J-hopeot újra 1000% boldognak látom. DJ oldalán újra olyan mint előttem. Mintha nem törtem volna össze szívét. És valószínűleg nem is voltam olyan fájdalmas számára mint az látszott, mert akkor most nem lenne ilyen.
Borzasztóan aranyosak együtt.
Igazi álompár.
Többé nem kell aggódnom, hogy bárki is bánatos a környezetemben. És ez valami hihetelen jó érzés.
Anya ma elmegy és beadja a válási papírokat és ahogy azt láttam rajta már a gondolat is boldoggá teszi.
Nekem pedig Yoongi segít felejteni. Bár nem is felejtésre, hanem egyszerű támaszra van most szükségem.Ő pedig mindent megad nekem.
A legjobb barátom aki megnevettet.
Az őrangyalom aki megvéd.
A testvérem aki megdorgál ha kell.
És mindenek előtt pedig a barátom aki annyira szeret amennyire meg sem érdemlem.
Már három hete vége a nyári szünetnek.
DJ két hete repült haza.
Cho-Heeval a reptérre tartunk , hogy elbúcsúzzunk a fiúktól. Egy hete nem tudtunk velük találkozni, annyira lefoglalt minket a tanulás.
Amint leszállunk a buszról ott várnak ránk a megállóban.
Együtt sétálunk be a termináljukig.
-Hát akkor úgy érzem itt a vége.
Hangom szomorú, és arcomon kövér könnycseppek gördülnek végig. Nem akartam sírni. Nem akartam , hogy szomorúnak lássanak.
-Hé ne sírj kicsi lány, látjuk még egymást.-Jin az. Alig látom gyönyörű arcát könnyeimen keresztül, de dallamos hangjáról felismerem. Szorosan magához ölel.
-Írni fogunk neked megígérem.
Gyorsan letörlöm könnyeimet. Rapmon áll előttem. Egy rózsaszín-sárga pulóver, fekete kabát, és sötétkék bő szárú nadrág, na meg egy ugyanolyan színű cipő van rajta. Borzasztóan fura stílusa van, de szerencséjére minden jól áll neki. Ő is megölel, majd -gondolom Jinhez hasonlóan- a szintén síró Choehoz lép, és miután vele is vált pár szót őt is megöleli.
-Nagyon vigyázz magadra, jó?
Jungkook az aki ezzel a kéréssel fordul hozzám, hüvelykujjait felmutatva, hatalmas nyuszis mosolyával arcán. Én nevetve bólogatok neki és megölelem, könnyeimet vállába itatva.
J-Hope lép elém, aki hozzám hasonlóan már kisírta a szemeit.
Most nekem kell az erősebbnek lennem. Nem sírhatok előtte.
-Jaj Hopie ne sírj. Találkozunk még!
-Megígéred Hee-Young?
Szavai szaggatottan hagyják el száját és szemei olyan szomorúak , hogy nem bírom visszatartani könnyeimet. Így mosolyogva, de mégis sírva ezt válaszolom neki.
-Megígérem.
Feltartom kisujjamat, amibe ő beleakasztja az ő kisujját és ezzel megszeghetetlen esküt teszek.
Ő is szorosan megölel, és továbbáll Choehoz.
Jimin következik aki egy cicás hajráfot rak rám, majd szorosan megölel. Könnyes szemmel rám mosolyog és minden szó nélkül továbbhalad.
V a következő.
Mosolyogva néz rám.
-Köszönöm, hogy akkor az ajtónk előtt álltál. Nagyszerű ember vagy, remélem tudod. Ha te nem lennél most nem lenne ilyen csodálatos barátnőm.
Megpuszil, majd ő is szorosan magához szorít.
-Én is köszönök mindent TaeTae.
Mégegyszer felém küldi hatalmas mosolyát, és tovább áll Cho-Heehoz.
Megcsókolja, és halkan néhány szót suttog neki. Majd újra hosszan megcsókolja, és becsekkol.
Yoongi lépked felém. Huncut mosoly bujkál szája sarkában, kezét pedig háta mögött tartja.
Csak miután elém ér húzza elő kezeit háta mögül.
Egy apró dobozt tart benne. Kezembe nyomja, szorosan magához ölel, majd hosszan megcsókol.
-Két óra az út. Felhívlak ha hazaértünk addig ne nézd meg mi van benne.Vigyázz magadra hazafelé.
Egy hajtincset kisöpör arcomból, és homlokon csókol. Aztán még egyszer szájon.
Szemem csukva tartom, amíg meg nem hallom a reptéri kapu utolsó csippanását is.
Biztosan Choet is megölelte, és kedves szavakat mondott neki. Képzeletemben még mindig előttem áll, és sosincs vége az előbbi pillanatnak, nem kell visszarepülnie.
Sajnos csak a képzeletemben.
Két órával később már az ágyamban fekszem, és csak Yoongi hívást várom.
Már pont elalszom amikor telefonom megcsörren.
-Kibonthatod.
Nem szól semmit, csak ezt az egy szót , de ezt nagyon határozottan.
Elveszem az apró fekete dobozt az éjjeli szekrényemről, és lefejtem róla a rákötött vékony vörös szalagot. Felnyitom, és egy vékony ezüst gyűrűt találok benne láncra fűzve.
-Megvagy?
Nem tudok neki válaszolni. Egyszerre vagyok hihetetlenül boldog, mert ilyen szép ajándékot kaptam tőle, és hihetetlenül szomorú, mert most nem lehet itt és nem oszthatom meg vele boldogságom.
-Ez gyönyörű.
Ennyit tudok mindössze kinyögni mielőtt könnyeim elkezdenének újra folyni.
-Hee-Young mindennél jobban szeretlek, és borzasztóan szeretlek. Ígérem , hogy megfoglak látogatni és azt is, hogy egyszer elveszlek feleségül. És ezentúl minden szerelmes szám amit én írok neked fog szólni, szóval hallgasd őket sokat. És ígérem hogy örökké szeretni foglak.
Gyönyörű vallomása megnémít, és csak mosolyogni tudok szavai hallatán.
-Én is nagyon nagyon szeretlek Min Yoongi.Remélem tudod.
